Paul Nicklen, a National Geographic fotósa végigfilmezi egy éhhalállal küzdő jegesmedve utolsó perceit, ahogy élelem után kutat a szemétben, egy zöld mezőn. Az állat szenved, a fotós figyel, a kamera forog.

Az előadást ez a felvétel inspirálta. A fotós és a lefilmezett medve kapcsolatán keresztül az empátia, és a megfelelő segítségnyújtás problémakörét járja körbe, szavak nélkül, a tánc, és a bábszínház nyelvén.

Hogyan viszonyul egymáshoz ember és állat? Hogyan viszonyul az ember a természethez? Hogyan viszonyul a többségi társadalom a kisebbséghez? Hogyan viszonyul egy bajba jutott lény ahhoz, akinek módjában állna segíteni neki? És akinek módjában állna, segít neki?

Az előadás látványában minden újrahasznosított anyagból készült.