Ezt a történetet is legszívesebben úgy kezdtem volna, mint egy tündérmesét, ilyesformán:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg. Ez a kis herceg egy parányi bolygócskán lakott, amely alig volt nagyobb nála és nagyon szerette volna, ha van egy jó barátja…

Azoknak, akik értik az életet, ez így sokkal igazabbul hangzott volna…

Hat esztendeje már, hogy kis barátom búcsút vett tőlem. Azért mesélek most róla, hogy nehogy elfelejtsem, mert szomorú dolog elfelejteni a barátunkat. Nem mindenkinek van barátja. S ki tudja, még utóbb belőlem is lehet olyan felnőttforma ember, akit nem érdekel már más, csak a számok…

Igyekezni fogok tehát olyan részletesen felidézni mindent, amennyire csak lehet. Hogy sikerül-e, abban persze egyáltalán nem vagyok biztos. Ezt azonban meg kell bocsátanotok nekem, alighanem öregszem…