Hogyan halhatna meg az, aki meg sem született?

Művi abortusz, spontán vetélés, sürgősségi császármetszés, félidei megszakítás fejlődési rendellenességre hivatkozva. A perinatális veszteség hiába gyakori, társadalmi szinten képtelenek vagyunk kezelni. Az ilyen traumán átesett nőknek illik elhallgatni problémájukat, gyászuk érthetetlen, illegitim és tabu.

Minden negyedik várandósság idő előtt megszakad.

Hogy sirathatnánk valakit, akinek fejlődését szándékosan szakítottuk meg?

Jankát elhagyta a társa, és arra kérte, abortálja magzatukat. Anikó terhességét az orvosok akarják megszakítani, Erika nem akart gyereket, vetélés után mégis úgy érzi magát, mint egy kiürült bádogdob. Cili és Rita habituális vetélők, Melinda az egészségügyben dolgozik. Feltűnik Janka nagymamája is, és a régmúlt idők. Hétköznapi emberek, akikkel szintén megtörtént, szembenézve a nehéz, de a szebb pillanatokkal is. Mert nem kizárólag sötét téma ez: az élet néha csak a halálon keresztül tud utat törni magának. Groteszk történet elszánt nőkről, a mögöttük felsejlő férfiakról, és a társadalmi éretlenségről, ami a jelenséget kezeli. Ironikus dalok, minimalista koreográfiák átmeneti anyák legnehezebb pillanatairól.

A felvételek a Signals To Noise Lab stúdiójában készültek.

Az előadás hossza: 80 perc, szünet nélkül

Támogatók: NKA, EMMI, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Amazon Egyesület