„Átadom a korszakot. Működik.” Adott tehát két pár papucs az előszobában. Egy nőé és egy férfié, Igó Éváé és Zoltán Ároné. Két generáció, amely kortárs verseken keresztül létezik egymás mellett és/vagy egymásért. Anya és fia. Mester és tanítvány. Aki megbékélt önmagával, és aki a tükörképével vitatkozik. Aki már tudja, milyen szeretni, és aki még csak tanulja. Ahogyan a fiatal rendezőpáros is most keresi, miként lehet az irodalmat a napi rutin részévé tenni. Legyenek türelmesek. „Ezek az ifjak. Még érnek.”

Az idézetek Kemény István Dél című művéből származnak.

A Szívlapát című részvételi versszínház két szereplője nem csak bevezetik a nézőket a kortárs költemények varázslatos világába, de még versírásra is ösztönzik őket. Olyan részvételi színházról van szó, ahol az előadás elején nem arra szólítanak fel, hogy kapcsoljuk ki a telefonokat, hanem, hogy hagyjuk bekapcsolva, sőt használjuk is! Például nézzük meg, mit dob fel a google keresője arra a szóra, hogy „vers”.

Ajánlott korosztály: 14+

Az előadás hossza: 90 perc