“EZ AZ ELŐADÁS KIBILLENT MINKET A KOMFORTZÓNÁNKBÓL” – INTERJÚ FODOR ANNAMÁRIÁVAL, KAKASY DÓRÁVAL ÉS BERCSÉNYI PÉTERREL

Bercsényi Péter és Kakasy Dóra / Ég és nő között / Fotó: Kállay-Tóth Anett

Láttátok annak idején az előadást?

B.P Nem.

K.D Igen, de már elég homályosak róla az emlékeim.

F.A. Én is láttam és az tetszett benne, hogy iszonyú szenvedélyes volt és hogy a szerelem hány fajta színét és árnyalatát tudta megmutatni. Beleszerettem. Emellett most, tizenöt évvel később azért is nyúltam hozzá, mert szuper jó stílusgyakorlat és jutalomfalat mind a tizenkét kép a színészeknek.

K.D Izgalmas kihívás ennyi féle módon megközelíteni a férfi-nő kapcsolatokat és helyzeteket. Több ponton is erősen kikényszerített a komfortzónámból. Nagyon igyekszem én magam is elhinni azt, amit a rendező elhisz rólam, hogy képes vagyok rá.

Kakasy Dóra / Ég és nő között / Fotó: Kállay-Tóth Anett

B.P. A Babákban, ami Jenet Cselédek átirata volt jó pár évvel ezelőtt, már rendezett engem Fodor Annamária. Akkor a partnereim Bohoczki Sára és Mórocz Adrienn voltak. Az is fantasztikus műhelymunka volt, akárcsak ez a próbafolyamat. Az eddigi pályámon többször megtaláltak ezek karakterszerepek, játszottam tűsarkúban, műszempillával, női ruhában. Most igazi férfinak kell lennem. Iszonyatos meló, a legvégéig elmegyünk a mentális képességünknek és a tűréshatárunkon is túl. Szóval engem is eléggé kibillent a komfortzónámból.

Bercsényi Péter és Kakasy Dóra / Ég és nő között / Fotó: Kállay-Tóth Anett

Miről szólnak ezek a történetek?

B.P Tizenkét szakaszát mutatják be egy emberéletnek a kora kamaszkortól, azaz a tavasz ébredésétől egészen az utolsó leheletig. És hogy hogyan találkozik az élet különböző fázisaiban egy férfi és egy nő. Mi az a kapocs, amit nem lehet széttépni és állandóan egymáshoz húz akár a pokolba akár a mennybe.

F.A. A tizenkét jelenet akár a tizenkét hónapból vagy akár egy óránk pillanataiból is ki lehetne tépve. Nem az van, hogy az egyik részben még szerelmesek, a másikban pedig már nem, hanem ebben is és abban is keresik a boldogságot és mindegyikben születik egy komoly és felnőtt döntés. Sok mindenben magukra fognak ismerni a nézők.

Bercsényi Péter / Ég és nő között / Fotó: Kállay-Tóth Anett

K.D. Sok ponton lehet vele azonosulni. Vannak benne tipikus helyzetek és mondatok.

F.A. Nincs baj a közhelyekkel, mert a nagy bugyrok mélyén mindig ott van három közhelyes mondat, ami tényleg igaz. És lehet színezni sokféleképpen ezeket a szerelmeket, de mindegyik végső konklúziója az, hogy igen vagy nem.

K.D. Van, hogy hiába köt össze két embert egy csomó minden, a végén valahogy mégis elcsúsznak egymás mellett. Ez szomorú, de közben meg rengeteg szépsége és fájdalma van, sőt időnként meg humoros is.

Melyik jelenet áll hozzátok a legközelebb?

K.D. Mindegyiket szeretem és mindegyikben van valami, ami miatt fontos és persze mindegyikhez a saját múltunkból és jelenükből is közünk van. De talán az a kedvencem, amikor tangózunk. Ebben a férfi és a nő szerepet cserél, próbálják egymás helyzetébe képzelni magukat.

Kakasy Dóra / Ég és nő között / Fotó: Kállay-Tóth Anett

B.P: Amikor olvastam, azt éreztem, ennél távolabb semmi nem állhat tőlem, mint ezek a szövegek és helyzetek. Aztán ahogy elkezdtünk próbálni, szép lassan felpattantak a borsóhéjak és kiderült, hogy bizony ez a szituáció is ismerős meg az is. Nagyon szeretem például azt a részt, amikor elmegyünk bankot rabolni. Az olyan Tarantinos feeling. Szeretem, játszani ezt a tufa, bekokózott csávót, aki elviszi a csaját bankot rabolni. Ilyen szélsőséges karaktert utoljára talán harmadéves főiskolásként csináltam.

Az eredeti előadásban az almának központi funkciója volt. Nálatok is fontos szerepet tölt be?

F.A. Fontos, de nem ragaszkodunk hozzá annyira. Az édeni alma, a gránátalma megjelenik azokban a háttérben felbukkanó képekben, amiket Zöldy Z. Gergely álmodott meg. Bele-bele van csenve ez a dús, vérbő burjánzás, ami végigmegy az egész darabon. Az előadás másfél órája alatt, olyan tripen mennek végig a színészek, amin nem nagyon lehet megpihenni sem nekik, sem a nézőknek. Talán csak az összekötő részeknél van egy kis megállás, azok picit elemeltebb szövegek, amiket Blasek Gyöngyi bábszínész mond el.

Bercsényi Péter és Kakasy Dóra / Ég és nő között / Fotó: Kállay-Tóth Anett

Hogyan dolgoztatok?

F.A. A legtöbb időnk azzal ment el, hogy megtaláljuk a tizenkét kép mélységeit és azt magunkra fogalmazzuk. Annak idején ezt egy valódi szerelmes pár játszotta, most pedig két olyan színész, akik korábban egyáltalán nem dolgoztak együtt és nem is igen ismerték egymást. Meg kellett találni a közös pontokat. Mindhárman hasonlítunk abban, hogy mindent merünk és mindent akarunk és mindannyian dolgoztunk bábszínházban. Így került az előadásba a báb, az árnyjáték az ének és a tánc. Szép aránnyal.

Milyen volt a közös munka?

K.D. Nagyon szerettem csinálni, nyilván minden vitahelyzettel meg konfliktussal, ami óhatatlanul felmerül egy próbafolyamat során.

F.A. Nem vagyok rendező és nem is akarok az lenni. Ez a munka közös alkotás. Nem az önmegvalósítás volt a szemeim előtt.

K.D. Jó érzés, hogy a rendezőnknek az a legfontosabb célja, hogy mi nagyon jók legyünk. Ez a fajta bizalom és adni akarás nagyon jó érzés és hihetetlenül inspiráló.

Kakasy Dóra / Ég és nő között / Fotó: Kállay-Tóth Anett

Mivel ajánlanátok az előadást?

B.P. Nagyon szeretem a szkeccs filmekből álló nagy filmeket. Ez az előadás is olyan, mint egy sorozat. Mindegyik epizód másról szól és pont annyi ideig tart és annyit mond el, amit még be tudok fogadni. Dúskálni és szörfözni lehet ezen a nagyon furcsa csatornán, amit életnek, szerelemnek, kapcsolatnak hívunk.

F.A. Konkrétan Szulejmántól Hitchockig. (nevetnek)

K.D. Sokféle, de mégis van benne egy közös, örökérvényű dolog. Szeretjük csinálni.

BP: Pont azt teszi, ami egy jó előadás feladata. Gondolatot ébreszt. Nem állít semmit, nem is kérdez, nem üzen, hanem felvet, mégpedig úgy, hogy utána egy jóízűt lehet beszélgetni és asszociálni. És egy idő után már nem is a darabról beszélsz, hanem az életről. Ez nagyon fontos a mai világban. Hogy foglalkozzunk egymással, a jövőnkkel, a jelenünkkel, az adott pillanattal, meg egyáltalán az élettel, mint olyannal.

Az előadás a Független Színművészetért Alapítvány és a Manna Produkció közös projektjeként valósul meg.

Szerző: Spilák Klára

Forrás: https://szinhaz.org/