Botos Éva és Jászberényi Gábor kettősével Egy fiú Boszniából címmel mutatja be a Manna és a Bethlen Téri Színház a Találkozások tehetséggondozó program harmadik előadását. Lazici Noémi Marosvásárhelyen végzett rendező jegyzi a holland kortárs szerző művének színpadi adaptációját.
Fotó: Kállai-Tóth Anett
A Találkozások program pályázat útján ad lehetőséget rendezőknek. A sorozat eddigi bemutatói is rendhagyóak voltak a maguk módján – akár az autista felnőttet középpontba állító Mary és Max-re, akár az erős verbalitású Handke darabra, Az aranjuezi szép napokra gondolunk. Az Egy fiú Boszniából illeszkedik a sorba, már csak a témaválasztása alapján is.
Jászberényi Gábor és Botos Éva / Fotó: Kállai-Tóth Anett
Az előadásról Gáspár Annát, a Manna Egyesület vezetőjét kérdeztük:
Egy fiú Boszniából
Az Egy fiú Boszniából a háború borzalmairól szól. Nagyon emberi hangon. Amikor először olvastam Lazici Noémi pályázatát, rögtön az jutott eszembe, hogy pontosan értem, hogy miért választotta ezt az anyagot, ezt a szöveget. Pontos és súlyos mondatok, végtelen egyszerűséggel, pátosz nélkül közvetítik, hogy mi történik két emberrel egy háború kitörésekor. A második gondolatom azonban az volt, hogy kik fogják ezt szívesen nézni? Hogyan győzzük meg az embereket, hogy beüljenek megnézni egy megrázó, fájdalmas, lesújtó és egyben felemelő történtet? Nagyon sokat gondolkoztam, mert hitem szerint nem kérek fel művészeket, hogy adják energiájukat, szívüket, lelküket, akkor, ha nem vagyok benne biztos, hogy érdemes. Hogy el tudom juttatni a közönséghez az előadást. Miközben rá kell csodálkozni, hogy ez érdekli a mai rendezőgenerációt. A pályázatokban megfogalmazzák, hogy mi izgatja őket valójában, mi az álmuk, mit rendeznének meg, ha kapnának lehetőséget. Tiszteletreméltó választásokkal találkoztunk. Ilyen volt Noémi anyaga is, aki a hétköznapi közöny ellen akar belekiáltani világba ezzel az előadással. Annyi eltökéltség és olyan pontos koncepció volt a terv mögött, hogy meggyőztem magam, bele kell vágni. Végül a Találkozások pályázat nyerteseként Lazici Noéminak megadtuk a lehetőséget, hogy bemutassa Ad de Bont Egy fiú Boszniából című művét a Bethlen Téri Színház színpadán.
Jászberényi Gábor / Fotó: Kállai-Tóth Anett
Történet egy házaspárról és a háborúról
A történet egy házaspárról szól, akikhez a háború kitörése után egyszer csak megérkezik egy kisfiú, akinek ők az egyetlen élő és elérhető rokonai. Mindhármukat elérik a háború történései, de végül Miradot, a fiú, Hollandiába kerül meghívott menekültként. A két főszereplőnek Mirad lesz az „útlevele” a békés, nyugati világba, ahova családegyesítés jogán ők is elindulhatnak. Furcsa kapocs ez három ember között egy végletes helyzetben. Lazici Noémi egy teljesen steril térbe helyezte a főszereplőket, egy irodaházba. Az ő víziójában ezt a szinte üres, lélektelen teret töltik meg a színészek szenvedélyes érzelmekkel, indulatokkal, szeretettel és gyűlölettel.
Jászberényi Gábor és Botos Éva az előadás próbáján.
Jászberényi Gábor és Botos Éva
Az előadásban Jászberényi Gábor játssza az egyik szerepet, akinek hatalmas élmény, hogy újra megtalálta ez a darab. Tíz éve egyetlen egyszer mutatták be ezt a művet Magyarországon Balogh Rodrigó rendezésében az RS9 Színházban. Ugyan a szerző két szereplőre írta a történetet, a házaspár egy kisfiú levelein keresztül emlékezik vissza a háború eseményeire. Ő Mirad, egy moszlim fiúcska, aki mindkét szülőjét elveszítette a bosznai vérengzésekben. Abban a feldolgozásban Jászberényi Gábor volt a harmadik szereplő, a fiú, aki tizenhárom évesen csak békét kívánt a születésnapjára. Most más szemszögből, más helyzetből fogalmazza újra magában a darab mondatait. Izgalmas és szívszorító kaland. Botos Évával nagy formátumú párost alkotnak. Az első közös próbától elképesztő közöttük az összhang és vibrál a levegő. Ez a két színész, az ő mély megélésük az egyik, amiért mindenképpen fontos előadás született.
Egy döbbenetes felismerés
Mióta ezzel az előadással foglalkozunk, szinte mindannyiunk életében felbukkannak azok az emberek, akik személyesen érintettek ebben a tragédiában. Sokat tanulunk tőlük. Döbbenetes felismerés, hogy amiről beszélünk, a délszláv háború, itt történt, tőlünk pár száz kilométerre, alig néhány éve. Az ő élményeikben tapintható még ma is a félelem és ennek az eseménynek a lenyomata. Az, hogy sosincs elég korán elmenekülni. Mikor abban a hitben ringatják magukat, ott a támadások közepette, hogy ez nem lehet valóság, hogy holnap is be kell menni dolgozni. És mire az ember ráeszmél, hogy mi történik, már késő. Azok a felismerések, hogy senkiben sem lehet bízni, még a legjobb barátból is ellenség lesz. Ezt teszi a háború.
Botos Éva / Fotó: Kállai-Tóth Anett
Húsbavágó téma
Fontos számunkra, hogy azon túl, hogy létrehozunk egy előadást, ráirányíthatjuk a figyelmet egy húsbavágó témára. A szereplőink menekültek Hollandiában, hiszen akkor ebbe az irányba indultak el a háború sújtotta övezetből. Az előadás kézzelfoghatóvá teszi, egészen közel hozza ezt a helyzetet. Mit jelent menekülni, menekültként élni. Hogyan tud az ember új életet kezdeni egy teljesen idegen környezetben, ahol nincs kapaszkodója, ahol senki sem várja, sőt inkább kitaszítja az új világ. Miközben nem az ő hibája, hogy ebbe a helyzetbe került, nem az ő vágya egy másik országban élni. Kényszer szülte élethelyzet. Kegyetlen állapot.
Jászberényi Gábor és Botos Éva / Fotó: Kállai-Tóth Anett
Találkozások
A Találkozások sorozat új előadása sok mindennel szembesít. Egy emberi történet, törékeny egyensúly, végtelen szép és szörnyű mese a valóságról. Még mindig aggódom, hogy vajon meg tudjuk-e győzni a nézőket arról, hogy elmerüljenek lelkük bugyraiban, és belepillantsanak egy háború mély örvényébe. De reménykedem, hogy attól, hogy kiírjuk, hogy a háborúról szól, nem riasztunk el mindenkit a Bethlen nézőteréről.