NAGY DÁNIEL VIKTOR karrierje az egyetem elvégzése óta egyenesen ível felfelé. Egyre több szerep találja meg, egyre izgalmasabb kihívások elé néz, nem csak színészként, énekesként is. Filmet forgat, verset ír, megzenésít, összerendez, kitalál, sohasem unatkozik. És mi sem unatkozhatunk mellette, nem csak új tervei vannak, hanem a megvalósult álmokat is folyamatosan életben tartja, mozgatja, népszerűsíti. Szívvel-lélekkel színész. Maga találta ki és valósította meg a Manna segítségével a 100 szóban a város című előadást, melyben Szilágyi Csengével emberi történeteket mesélnek egy nagyvárosról. Az előadást másfél éve mutattuk be, de azóta változik, sosem ugyanaz, mindig megújul – ahogy Nagy Dániel Viktor.
Mi jut eszedbe először a Mannáról? Milyen élmény, esemény, érzés?
Első blikkre a közösség, a közös gondolkodás, az emberség, a szabadság és felelősség szavak és érzetek jutnak eszembe. Számomra meghatározó volt, mikor az egyetem utáni első szabadúszó évemre készülvén, nyár elején Gáspár Anna felhívott és azt mondta, rám gondolt az Edith és Marlene című előadás egyik szereplőjeként. Ez akkor biztonságot és megbecsülést jelentett, volt egy hely, ahova jó volt tartozni kicsit.
Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, vagy a Te életedben, szakmádban hogyan van szerepe a Mannának?
A Manna él kulturális felelősségével a független színházcsinálás tengerében és olyan szerethető és értékes előadásokat igyekszik létrehozni folyton, melyen nem rekednek meg a rétegelőadások szűk mezsgyéjén, hanem közösségélményt adva nézőiknek, érthető formában gondolkodtatnak, láttatnak és szórakoztatnak.
Az előbb említett előadáson kívül számomra a Manna segítséget nyújtott egyik legfontosabb szerelemgyerekem, a 100 Szóban a város című előadás létrehozásában és játszásában.
Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?
Ha van független színész, kell legyen függő színész is. Ennek fényében a függés számomra kiszolgáltatottságot jelent a valahova tartozás, a karrier és az anyagiak tekintetében. Ellenben nincs olyan színész, aki nem függ az anyagiaktól, vagy nem hoz áldozatot a karrierje miatt, tehát úgy gondolom, pontosabb az a kifejezés, hogy szabadúszó. Magamat is szabadúszó színművésznek tartom, aki emberi és jó kapcsolatot ápol a munkaadóival és ennek következménye egy bizonyos fokú, független gondolkodás.
Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?
Gyakorlatilag kevesebb vidéken megtartható előadást és néhány, bizonytalan ideig szüneteltetett előadást jelent Budapesten is. Ennek az anyagi következményeit még nem látom pontosan, mert ez nagyban függ a válságkezelés metódusától.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
A saját dalaimat énekelem sok ezer embernek a zenekarunk élén.
Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?
Azt fogod csinálni, amit szeretsz. Ne cigizz. Tök felesleges.