RÉTI ADRIENN színésznő, drámapedagógus, kreatív alkotó művész. Lendülete magával ragadó, kritikus szemlélete, éleslátása előre mozdító, titokzatossága csábító. Az első munkánk szinte a Manna első önálló előadásának is mondható, a Kicsi nyuszi hopp hopp című produkció, melyben Csémy Balázzsal közösen egy fiatalkorú bűnöző páros menekülését mutatták meg, emlékezetesen. Pelsőczy Rékát kérték fel rendezőnek, miután a diploma kézhezvételét követően önállóan akartak valamibe belekezdeni. Egy álom vált valóra, sokunk álma volt ez akkor, 2010-ben. Később az Akárkik tantermi előadásban játszott kerekesszékben, majd a Tényleg szeretsz című darabban dacos és harcos kislányt alakított. Közös kalandjainkhoz hozzátartoznak a Manna drámatáborok, és az az érzés minden találkozáskor, hogy mindenképp csináljunk még együtt valamit… amit legjobb lenne most azonnal elkezdeni ?
Mi jut eszedbe először a Mannáról?
Alkotás, színház, szabadság, jó ügyek. És megoldás BÁRMIRE.
Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, hogy a Te életedben, szakmádban milyen szerepe vannak ennek az ernyőszervezetnek?
Amikor kipattan egy művész fejéből, lelkéből egy téma, amit megfogalmaz – az én esetemben színházi formában – akkor kell valaki, aki segít megvalósítani az álmainkat. Rengeteg dolog van, ami a háttérben zajlik egy színházi próbafolyamat alatt. Ezeket a körülményeket teremti meg nekünk, az alkotóknak, a Manna. Helyszín, jelmez, díszlet, fények, jegyek, reklám és még sok más praktikus dolog, ami nélkülözhetetlen egy színházi előadáshoz.
Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?
Lassan három éve nem vagyok társulati tag kőszínháznál. Azóta szabadúszóként dolgozom, független színházaknál.
Igen, én független színész vagyok.
Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?
A legtöbb játszóhely ahol dolgozom érintett a témában. Bízom benne, hogy nem borul fel a rendszer és a független színházaknak lesz lehetősége tovább működni az új finanszírozás kereteivel. Azt érzékelem, hogy öröme van benne a nézőknek is és az alkotóknak is. Ha ez nem így lesz, akkor jön a “B” terv. Mindig kell egy “B”terv.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
Szeretek előre tervezni (lásd “B”terv) , de most nem teszem. Szenvedélyesen szeretem a színházat, ehhez értek. Nem tudom mit hoz a jövő és ez nem csak a kulturális finanszírozás kérdése miatt van. Annyit látok, hogy szeretetteljes életet élek, de azt még nem tudom, hogy hol.
Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?
Ugyanazt, amit akkor mondtak nekem a szüleim… Merj nagyot álmodni, hallgass a szívedre, és ne hagyd hogy bármi eltántorítson 😉
Valósítsd meg az álmaidat!