Kortalan kortárs sorozat 1. rész: Botrány

… úgy érezhettük, hogy egy botrányosan ritka eseménynek vagyunk szem- és fültanúi: emberek beszélgetnek, egymásra figyelve, önmaguk sebezhetőségét is megmutatva, életről és művészetről.

Szabálytalan kísérletbe kezdett három színésznő egy szabálytalan helyszínen. A Mozsár Műhely – ha jól számoltam – 70-80 néző befogadására alkalmas terem az azonos nevű kávéház fölött, a színházak emblematikus terepén, a Nagymező utcában, kétpercnyire a kortárs írók emblematikus terepétől, az Írók Boltjától. Földrajzi szempontból tehát a Mozsár ideális hely e két művészeti ág találkoztatására. Itt mutatnak be havonta egyszer, mindig más téma köré kerekítve egy műfajilag nehezen meghatározható valamit, amiben a kortárs szövegek fényképekkel, kisfilmekkel, zenével, főleg pedig hármójuk – Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Járó Zsuzsa – színészi és emberi jelenlétével erősödnek. Egyszeri performanszokról van szó, ezért használok a következőkben múlt időt.

 

Fodor Annamária / fotók: Kállai-Tóth Anett

 

A nyitóelőadás témája a botrány volt, a hívó szóra született szövegek azonban inkább női traumákat jártak körül. Amiben nyilván szerepet játszott, hogy a felkért szerzők Dragomán György kivételével ezúttal mind nők voltak. Pedig humorával, bulvárbotrányos témájával az első jelenet könnyedebb estét ígért. Fodor Annamária karaktere szédült rajongóként kapott Brad Pitték válásának hírén, és ezzel saját, rajongói esélyei exponenciális növekedésén. Ezt követően azonban sokkal súlyosabb témák jöttek: Down-szindrómás gyermek születése, abortusz, szexuális zaklatás és erőszak. (Sajnos az nem derült ki, hogy a színlapon felsorolt szerzők közül melyik szöveget ki jegyzi, így maradt a találgatás a felismerni vélt stílusjegyek alapján. Célszerű lenne egy szórólapon ezt az információt is megadni a közönségnek, még akkor is, ha az alkotók szabadon alakíthatták az irodalmi alapanyagot.)
Nehéz az ilyen traumatikus szövegeket hitelesen megszólaltatni a színpadon, de ezúttal sikerült. A zaklatásról, erőszakról szóló monológot mind a hárman mondták, először felváltva, aztán kánonszerűen, amitől a szöveg tágabb dimenziót kapott, az egyes ember tragédiájából egyszer csak több lett, közös vádbeszéd. A másik jelenetben Járó Zsuzsa esti „meséjét” hallgattuk, rózsaszín királylányos mesekönyvből olvasott fel naturális részleteket a kései, a magzat betegsége miatt engedélyezett abortusz orvosi részleteiből, aztán, ahogy több fényt kapott a színpad, látszott, hogy az ölében tényleg ott fekszik valaki: egy Down-szindrómás lány (Keresztes Anna, a Baltazár Színház színésze – a szerk. megj.), aki aztán elmondta Zelk Zoltán ismert versét, az Este jó-t, nem is akárhogyan. Lehetett volna hatásvadász ez a jelenet, mégsem lett az.

 

Herczeg Adrienn

 

Ezek a körítés nélküli, személyes jelenlétre és a szövegre hagyatkozó részek voltak a legerősebbek ezen az estén, mégsem mondhatjuk, hogy felesleges lenne mindaz, amit az álló- és mozgóképek, valamint a dalok hozzátettek az előadáshoz, az atmoszféra megteremtéséhez. Bercsényi Péter különben nem csak énekelt (és most is remekül), de valamiféle idegenvezetői vagy játékmesteri szerepet is betöltött, egyetlen zseblámpa segítségével.
Kállai-Tóth Anett fényképein a színésznők egy-egy híres (és nem mellesleg a saját korában botrányokat is kavaró művész) nő képében jelennek meg: Herczeg Adrienn Marilyn Monroe, Járó Zsuzsa Karády Katalin, Fodor Annamária pedig Frida Kahlo jellegzetes pózában. Miközben Bercsényi Péter a zseblámpával kiemelt egy-egy fotót, a három művész önvallomását hallottuk. Az nem derült ki, hogy ezeket eredeti dokumentumokból idézték, vagy szintén fiktív szövegek voltak-e. A Tóth Gergely által készített, és az est vizuális sokszínűségét a fényképekhez hasonlóan fekete-fehérben erősítő kisfilmek mindegyikében van valami groteszk játék. Járó Zsuzsa, ahogy hegedülne, de hiába a profi póz, a látható lelki rákészülés, mégsem szólaltatja meg a hangszert. Herczeg Adrienn, ahogy zabolátlanul, szinte toporzékolva eljátszik a dívasággal, és Fodor Annamária egy furcsa, egyszerre eltakaró és leleplező plasztronszerűségben. Határátlépések ezek is: a megszokott, az elvárt határán túlra tett kirándulások, anélkül, hogy a botrány közelébe kerülnének. Ahogy manapság már messze van a botrányostól Járó Zsuzsa banános pornóparódiája is, miközben a másik két színésznő a holdtündérekről olvas fel egy szöveget.

 

Járó Zsuzsa

 

Hogy mi manapság a botrány, arra az est második, beszélgetős felében sem találtak egyértelmű választ a résztvevők, de nem is ez volt a cél. Inkább az, hogy kicsit többet megtudjunk a színésznőkről, mindezt egy meglepetésvendég (ezúttal Hajós András) és Szily Nóra segítségével. Jóízű beszélgetés alakult ki, amelynek során mi, nézők, tényleg úgy érezhettük, hogy egy botrányosan ritka eseménynek vagyunk szem- és fültanúi: emberek beszélgetnek, egymásra figyelve, önmaguk sebezhetőségét is megmutatva, életről és művészetről. Mit mondjak még? Várom a következőt.

 

 

 

 

 

 

Kortalan kortárs sorozat 1. rész: Botrány (Független Színművészetért Alapítvány – Manna Kulturális Egyesület)

Szövegek: Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Szentesi Éva, Kormos Anett, Dragomán György, Péterfy-Novák Éva.
Előadták: Fodor Annamária, Herczeg Adrienn, Járó Zsuzsa. Közreműködött: Bercsényi Péter, Buzsoo (zongora).

Mozsár Műhely, 2016. december 14.

 

Forrás: kutszelistilus.hu