„Beiratkoztam egy gyorsolvasó tanfolyamra, és húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.” Ez a Woody Allen-idézet jutott eszembe, miközben egy középiskolás osztállyal együtt a Címzett: Anyeginre vártam a B32 Galériában. Jó, az Anyegin vékonyka kötete sehol sincs a Háború és békéhez képest, de azért egy órába és egy osztályterembe sűríteni a korabeli orosz mikrouniverzumot az életét „vesztő, pazarló” felesleges emberrel, Puskin költészetével és a verses regény történetével együtt akkor sem könnyű feladat. Nem is erre vállalkoztak az alkotók, hanem arra, hogy az Anyegin apropóján a szerelemről, elsősorban a viszonzatlan szerelemről gondolkodjanak együtt a nézőkkel. Erről pedig nincs az a középiskolás, akinek (ha tapasztalata még nincs is) véleménye ne volna, gondolnánk. Valószínűleg így is van, az már más kérdés, hogy ezt hajlandó-e elmondani egy osztályterem-színházi előadás keretében.
Hiszen a Címzett: Anyegin esetében erről van szó, ráadásul olyan komplex színházi nevelési előadásról, amelyben a jeleneteket időről-időre megszakítják, és interaktív részekben igyekeznek rábírni a fiatalokat a közös gondolkodásra.
Ivanics Tamás, Szörényi Júlia, Aracs Eszter és Fülöp József / A fotók forrása: ciroka.hu
Solt Róbert adaptációja a négy főszereplőt, Tatjánát, Olgát, Anyegint és Lenszkijt tartja meg, és van még egy foglalkozásvezető (Aracs Eszter), aki kezdetben tanárnőként jelenik meg, majd amellett, hogy „levezényli” az előadást, szerepbe (a dadáéba) is beugrik. Puskin-szöveget a két híres levélen kívül csak nyomokban tartalmaz a szövegkönyv, a leveleket is meghúzták, a szereplők a mai köznyelvhez közelítve szólalnak meg. A történet játszódhatna bármikor és bárhol, a középpontban a szerelem aszinkronitása áll, és nemcsak az időbeli elcsúszás Tatjána és Anyegin érzelmeiben, hanem az Olga és Lenszkij kapcsolatát jellemző egyenlőtlenség is: Olga önmagába és a külsőségekbe szerelmes, Lenszkij viszont vakon a lányba.
Szörényi Júlia és Fülöp József
Nehezen indult az előadás, talán azért, mert Aracs Eszter a kezdő kérdést nem egészen pontosan tette fel. Miután a táskájából előhúzta Alice Munroe Egy jóravaló nő szerelme című novelláskötetét, azt kérdezte, hogy milyen embernek képzeljük. Amit úgy lehetett érteni, hogy ezt a könyvet. Aztán ugyanezt tette egy zsebbe való fémflaskával, egy szemhéjpúderes dobozzal és egy verseskötettel. Ha azt kérdezi, hogy ki lehet ennek a tárgynak a gazdája, és őt milyen embernek képzeljük el, gyanítom, sokkal könnyebben jöttek volna a válaszok. Mindez azt jelzi, hogy a foglalkozásvezető feladata igen összetett, és néha egy nyelvbotlás vagy egy nem pontos megfogalmazás is megdöccentheti a kommunikációt.
Aztán ahogy elindult a játék, fokozatosan bevonódtunk a négy fiatal kapcsolati szövevényébe. Szörényi Júlia Tatjánája érzékeny, visszahúzódó, gátlásaival küzdő kamaszlány, akit a saját álomvilágából a hirtelen ébredt szerelem taszít a természetétől idegen kezdeményező szerepbe. Nyirkó Krisztina Olgája is a saját világában él, de ő ott is marad, mivel erős érzelmek csak önmagához (és a cipőgyűjteményéhez) kötik. Lenszkij (Ivanics Tamás) Tatjánával rokon, szelíd, költői lélek, de hiába, ha gondolatai és versei csak Olga körül keringenek.
Nyirkó Krisztina és Ivanics Tamás
A legizgalmasabb figura (ne nagyon csodálkozzunk Tatjánán) Fülöp József Anyeginje. Pedig nem az a bizonyos rossz fiú, akibe a lányok vesztükre beleszeretnek, tisztességesen viselkedik Tatjánával, amikor elutasítja. Nem szereti, nincs mit tenni. Hibája itt az, hogy nem ismeri fel: hogyha flörtölni kezd Olgával, Lenszkijt kétségbeesésbe taszítja. A párbaj utáni bolyongása hosszú helybenfutás – sokáig lelki értelemben is. Jól megválasztott színházi eszköz, ahogy az is, hogy a párbajt itt szavakkal vívják, és a másikat megsebző, gyilkos mondatokat ehhez mi, nézők szállítjuk.
A kérdés-felelet típusú interaktív részekhez képest sokkal jobban működnek az ilyen, a nézőket játékba vonó feldolgozó részek. (Ilyen még a szoborállítás is, amelyben Olga és Lenszkij viszonyát kell állóképbe rendezve megjeleníteni.) A díszlet mindössze egy tábla (amire többnyire a foglalkozásvezető rajzol) és két pad. A ruhák már jóval többet jeleznek a karakterek jelleméből, ahogy Tatjána nyílt színi átváltozása is szemüveges, rémfrizurás kamaszlányból érett és elegáns nővé.
Nyirkó Krisztina, Szörényi Júlia, Aracs Eszter, Ivanics Tamás és Fülöp József
A párbaj táján válik érzékelhetővé, hogy a nézőket megvette Ivanics Tamás rendezése, hogy legyőzetett a kötelező olvasmánnyal és a kötelező színházlátogatással kapcsolatos ellenállás, és a fiatalok már magukat, a saját szerelmi vívódásaikat nézik a színpadon.
Felnőtt fejjel az ember hajlamos kissé cinikusan nyugtázni, hogy ebben a történetben egyedül Olga jár jól, aki két hétig szomorkodik Lenszkij után, aztán éli tovább a maga énközpontú életét. Kamaszként talán több optimizmusra ad okot az előadást lezáró dal, a Kezdjetek el élni. Még ha nem is illik pontosan az előadáshoz, hiszen itt sem Tatjánára, sem Lenszkijre nem mondhatjuk, hogy nem tettek volna eleget a dalban elhangzó „Kezdjetek szeretni!” felszólításnak. Csakhogy Lenszkij nem a megfelelő emberbe, Tatjána és Anyegin pedig nem a megfelelő pillanatban lett szerelmes. De azért az unokáknak (leszámítva szegény Lenszkijt) lesz majd mit mesélni.
Címzett: Anyegin (Ciróka Bábszínház – MaNNa
Puskin Anyegin című verses regénye alapján írta Solt Róbert. Dramaturg: Upor László. Jelmez: Hubert Csaba. Drámapedagógiai konzulens: Végvári Viktória. Rendező: Ivanics Tamás. Produkciós vezető: Gáspár Anna.
Játsszák: Aracs Eszter, Fülöp József, Ivanics Tamás, Nyirkó Krisztina, Szörényi Júlia.
B32 Galéria, 2018. április 4.
Forrás: kutszelistilus.hu