Január 10-én mutatják be az Ég és nő között c. színpadi mozaikot Fodor Annamária rendezésében a Manna Produkció és a Mozsár Műhely koprodukciójaként. A két szereplős darab “Évájával”, Kakasy Dórával beszélgettünk a találkozások erejéről, a “páros monodrámák” életszerűségéről, a boldogság megmutathatóságáról, a bennünk élő Évákról és Ádámokról, a darab kaleidoszkóp voltáról és az éberen figyelni tudásról…
- Mit jelent számodra egy találkozás?
- Találkozások és látszólagos véletlenek sorozata az élet. Van köztük fontos, egész sorsunkat befolyásoló, van, ami talán kisebb horderejű. Kifejezetten szeretem visszavezetni a saját életutamban azt, hogy mi miből következett benne. Nyilván van, amikor nem tudom felfejteni, és olyan is, mikor téves az elmélet, de mindenesetre számomra ez kedves elfoglaltság.
- Mennyire tud feltölteni egy ilyenfajta találka?
- Vannak spontán találkáink, pont a felkészületlenség varázsával. Másokra pedig ünneplőbe öltözik a lelkünk, mikor készülődünk. Igen, sok fontos van közöttük.
Ádám és Éva minden bennük lakó férfi és nő. Az egy emberen belüli női és férfi princípium is. Állandó körforgásban, vonzás-taszításban, igen-ekben, nem-ekben, talán-okban.
- Ez a szöveg minden praktikussága, életszerűsége ellenére egyszersmind elvont is: egy színházi előadás, mint találka, képes az ilyen elvont gondolatok átadására szerinted?
- A közös energiáink függvényében lehet felemelő, vagy végtelenül fárasztó is.
- Mennyire kétszemélyes dráma, vagy inkább mennyire “páros monodráma” ez?
- Mindenképpen feladatunk, hogy a leírt színdarab felismerhető helyzeteken keresztül sokak, akár mindenki számára érthető módon keljen életre. Reményeink szerint ez sikerülni is fog. Azt Ég és nő között kétszemélyes dráma, amely a férfi és a nő monodrámájából épül fel. Időnként meghallják egymást, aztán magányosan folytatódik az útjuk.
©Kállai-Tóth Anett
- Hozzád e két “műfaj” közül melyik áll közelebb?
- Volt már dolgom mindkét műfajjal. Nem akarnék választani. A magunkra és az egymásra utaltság is inspiráló tud lenni a színpadon.
- A boldogság elvont fogalom – ebből ez a darab mit szeretne, mit tud megmutatni?
- Azt hiszem, hogy a boldogsággal szemben annyi elvárásunk van, hogy időnként észre sem vesszük, hogy ott van. Vagy csak utólag, amikor már elillant, és ugyanolyan formában visszahozhatatlan. Ez felmerül a darabban is.
Előadásunk él a tánc, a zene, az ének, az élőszó és a bábok hatáselemeivel is. Színes, mint egy kaleidoszkóp.
- Szerinted ki Ádám, és ki Éva? Tudnak, képesek ők ismét jó értelemben véve találkozni egymással?
- Ádám és Éva minden bennük lakó férfi és nő. Az egy emberen belüli női és férfi princípium is. Állandó körforgásban, vonzás-taszításban, igen-ekben, nem-ekben, talán-okban.
- Számodra a színészet is egy találkozás, egy meghatározó, formáló alkalom volt?
- Ha hinném, hogy van ilyen, azt mondanám, hogy véletlenül sodort az élet a színészethez. Nem tudatos választás eredménye volt, hanem találkozások következménye.
©Kállai-Tóth Anett
- Hogyan működnek együtt az előadásban a klasszikus színészi, bábszínészi alkotórészek?
- Előadásunk él a tánc, a zene, az ének, az élőszó és a bábok hatáselemeivel is. Színes, mint egy kaleidoszkóp.
Azt Ég és nő között kétszemélyes dráma, amely a férfi és a nő monodrámájából épül fel. Időnként meghallják egymást, aztán magányosan folytatódik az útjuk.
- Lehet-e két embernek – Ádámnak és Évának – egymással közös boldogságot, “beteljesedést” találnia?
- Van boldogság, hiszek benne. De éberen kell figyelni a lehetőségeket, amikor felbukkannak. Amikor pedig felismerjük, el kell hinnünk, át kell élnünk. Mert aztán elmúlnak, és csak kesereghetünk miattuk.