VASS GYÖRGY ízig-vérig színházi ember, hittel és alázattal áll minden feladathoz, minden szerephez, karakterhez, megformálandó lélekhez. Miközben több független színházi előadásban is szerepel, a legtöbbet mégis abban a színházban játszik, ahova a diploma után szerződött. Aprólékos, részletekbe menően tökéletes és érzékeny alakításai láthatóak az Újszínház színpadán, az RS9-ben a Neptun Brigád előadásában és a Játékszínben. Főszerepet játszik a Manna 2009-ben bemutatott Világszép Nádszálkisasszony című előadásában, és a Grönholm-módszerben. Csodás kaland volt együtt dolgozni a III. Richárdban, melyben több szerepet is magára öltött, vagy az Én egy szemüveges kisfiú vagyok-ban, ahol feledhetetlenül tudott cowboyként táncolni. Igazi csapatjátékos, aki rendezőként is kipróbálta már magát, nyitott minden újra, örömmel vág bele szinte minden őrült tervbe. Aki társul választja őt egy produkcióhoz, tudja, hogy biztos alapokra építhet.
Mi jut eszedbe először a Mannáról?
Utazások, lehetőségek, találkozások, együtt gondolkozás, kockáztatás. A Mannán keresztül olyan kollégákat sikerült megismernem, akikkel valószínűleg, más esetben, sohasem találkozhattam volna, emiatt így sokszor ért az a felismerés, hogy nem mindegy kinek adsz, és kitől kapsz végszót.
A Világszép Nádszálkisasszony bemutató előtti díszlet készítése jut eszembe, ahogy együtt ragasztottunk, vágtunk, szabtunk, varrtunk az egész csapattal és közben mélységesen összevesztünk, hogy miről is szól az, amit éppen akkor próbáltunk. De másnapra megtermékenyülve a vitától tovább tudtunk lépni a megoldás irányába, EGYÜTT.
Eszembe jut az Én egy szemüveges kisfiú vagyok, Kaposváron, nyáron, szabadtéren, szakadó esőben. A nézők maradtak esernyőjük alá „menekülve” a székeiken, mi pedig toltuk tovább csurom vizesen, szétázva, bepárásodva, gőzölgő reflektorfényben. Nem kellett füstgép, volt elég pára.
Majd egy rendezői vizsgaelőadás Marosvásárhelyről. Négyszereplős III.Richárd Zsámbékon, Szegeden, Zalaegerszegen és egy erdélyi turné, megint az EGYÜTT élménye, egymásból és egymásra utalva.
Hogyan mondanád el egy ismeretlennek, hogy mit csinál a Manna, hogy a Te életedben, szakmádban milyen szerepe vannak ennek az ernyőszervezetnek?
Életet, életteret ad színházi előadásoknak.
Támogat és felkarol, melléd áll és hisz benned.
Van-volt olyan előadás, amelyet másfél év nem játszás után hívott újra életre, mert hitt benne.
Tehát a Manna:”A legtöbb mi adható.”
Sokat beszélünk „független színházról”, szerinted van olyan, hogy „független színész”? Te minek tartod magad?
Racionálisan, számomra, illúzió és csak káprázat, mert minden mindennel összefügg:
„…szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.”
És mégis van „független”, és tiszta szívemből csodálom, hogy van. Bátorsága érték és egyedi, tehát alapvető, szerintem, hogy legyen a színházi struktúrában.
Sajnos most elkerülhetetlen a kérdés. A hirtelen megváltozott kulturális finanszírozás hogyan érinti a Te életedet közvetlenül?
Annyiban érint, hogy az előadások elmaradnak. Hogy bizonytalan ideig nem játszhatjuk őket.
Ez értelemszerűen rossz és felfoghatatlan.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
Látom, ahogy nézem a Manna Világszép Nádszálkisasszony című előadását egy színházi térben, mert már átadtam a kis királyfi szerepét egy sokkal fiatalabb színészkollégának, mert már végre beláttam, hogy kiöregedtem a szerepből, és nagyon jól érzem magam, mert azt érzem, hogy az előadás még így is nagyon hat és nagyon működik.
Ha most üzenhetnél a 10 éves énednek, mit mondanál neki?
Higgy magadban, jól csinálod!